Nem érdemlem meg, hogy elveszítselek

Felajánlottam neked az összes virágot,

Szerelemben ölelésekben és csókokban,

Szeretettel kaptam tőled,

Minden módon szeret engem,

Egész életemben szerettelek,

Megcsókoltam az ajkán, nagyon boldog voltam.

Olyan boldog voltam, és soha nem gondoltam volna, hogy veszítek,

De az élet igazsága csak árnyék,

Egy tökéletesség, mely nem marad néma,

És ez tanulsággal is jár,

Nem érdemlem meg, hogy elveszítselek,

Ezen a kanyargós ösvényen.

Különleges ember vagy,

Szenvedélyem lángja ez,

Ezerszeres hálával az igaz szerelemért,

Ahol a szerelem a lélekben vet,

És gyümölcsöt terem a szelíd barátságunkban,

Ezért nem tudlak elveszíteni téged.